Disszociatívok

A disszociatívok olyan hallucinogén drogok, amelyek csökkentik vagy blokkolják az éber elme által létrehozott jeleket az agy többi részétől. A pszichedelikus és deliráns szerekkel ellentétben a disszociatívok a hallucinogének egy új osztálya; az első disszociatív szert 1926-ban szintetizálták (PCP). Egy disszociatív trip alatt elszakadást és eltávolodást érzünk a valóságtól, érzéstelenítő hatásokkal, egy álomszerű állapotban.

Ez az ismertető főleg a klasszikus disszociatívokra hivatkozik; név szerint a Ketamin, MXE, DXM, PCP és a 3-MeO-PCP szerek archetipikus hatásait foglalja össze. A Dinitrogén-oxid ebben a listában nincs benne, mivel a hatása a fenti szerekhez képest teljesen atipikus.

Meg kell jegyezni, hogy a disszociatív drogok lehetnek addiktívak és a hosszú távú felhasználásuk káros a szervezetre, ezért ajánlott részletes kutatást végezni, mielőtt kipróbálnád ezeket. Bár ezek a hallucinációk teljesen más kaliberűek, mint amiket egy pszichedelikus trip alatt élsz át, nem szabad őket alábecsülni; ugyanolyan „mélyre” tudsz hatolni, egy teljesen más mentális térben. Ennek ellenére korántsem olyan hatásosak, hogyha önelemzéshez vagy személyes problémák feloldására akarod használni.

Farmakológiailag minden klasszikus disszociatív NMDA receptor antagonistaként van kategorizálva, amelyek olyan érzéstelenítő szerek, amelyek gátolják az N-metil-d-aszpartát receptor (NMDAR) működését. Ez a receptor felelős az agybéli idegsejtek és a gerincoszlop közötti elektromos jelek átviteléért. Az NMDA receptorok az idegsejteken lévő dendritek végén helyezkednek el. A dendritek ezeken a receptorokon keresztül juttatják el az információt más idegsejtekbe, viszont amikor az NMDA receptor részlegesen, vagy teljesen blokkolva van, az agy képessége, hogy adatot juttasson át önmagán, jelentősen lecsökken, ezzel szétkapcsolva az idegsejteket, ami erős elhatárolódásérzetet, valamint hallucinációkat okoz. A felhasználóban közepestől erős intenzitású disszociáció lehet úrrá, ahogy az agya a különbféle érzékszervi réseket képzeletbeli tartalmakkal, álomszerű projekciókkal próbálja meg feltölteni.

Gyakori Disszociatív Drogok

  • Ketamin
  • DXM
  • MXE
  • PCP
  • Dinitrogén-oxid
  • Difenidin
  • Dietil-éter
  • Látnokzsálya

Bal fentről: Ketamin, DXO, MXE, PCP

Hatások

Disszociáció, Elhatárolódás

Az elhatárolódás érzése a leggyakoribb ismertetőjegye egy disszociatív tripnek, amit teljes egészében az NMDA receptorok blokkolása hív elő.

Alacsonyabb dózisokon, ez csak egy nyilvánvaló, de nehezen behatárolható érzés, ami lassacskán elszigetel a külső környezettől és a testedtől. A legjobb hasonlat az lenne, hogy napról napra egy ablakon keresztül nézzük az életünket, viszont egy disszociatív trip folyamán a dózissal megegyező mértékben hátra lépünk az ablaktól. Ez egy olyan állapotot idéz elő, amiben az emberek szellemileg elkülönülnek a környezetüktől és egy harmadik személy pozíciójából tekintenek az életükre, minden elfogultság nélkül. Ez az önreflektálás egy mélységes, mámoros önkívületet is okozhat. Általában úgy írják le ezeket az állapotokat, mint:

  • – A világtól való általános elkülönültség
  • – Fizikai és mentális önállóságérzet
  • – Mintha az életet egy képernyőn keresztül néznénk
  • – Mintha az élet egy film, vagy egy álom volna
  • – Mintha fizikailag messzebb lennél a külső világtól
  • – Mintha valaki más szemein keresztül néznél ki

A disszociáció mértéke egyenesen arányos a dózis mértékével, amíg a felhasználó teljesen le nem kapcsolódik a valóságról, majd a saját testükről, ezzel bekerülve a híres „disszociatív üregbe”.

Ezt a folyamatot három elkülönülő szintre lehet osztani.

  1. Részleges elkülönülés

Szürreális érzések, illetve a fent említett elkülönültségérzés.

Ahogy a leválás egyre intenzívebb, a környezet fizikailag egyre távolabbinak tűnik, és egyre inkább szétkapcsolódik a felhasználó érzékelésétől. A látás elhomályosul, míg az érzéstelenítő hatások átveszik a hatalmat a test felett, eltompítva a tapintást. Ezen a szinten a mozgáskoordináció és az egyensúlyérzék kezdenek elnyomva lenni, a dózistól függően. A hangok itt szintén tompulnak és távolodnak.

 

  1. A testről való leválás

Teljes lekapcsolódás a testről. A trippelő itt találja magát a testén kívül, egy helyen, amit csak úgy lehet leírni, mint egy hallucinált üreg, vagy egy sötét űr.

 

  1. Az elméről és az önérzetről való leválás

A disszociáció végső szintje a teljes leválás a saját elménkről, és az én-érzetről, ami egohalállal végződik. Ezzel létrejön az a mély érzés, ami szerint nincsen „én”, aki átéli a trippet, csak a trip van, önmagában, önmagának.

A gondolati síkon, a mentális folyamatokat tekintve egy disszociatív egohalál több módon is erősen hasonlít a pszichedelikus megfelelőjére. Mindkét élményt meghatározza a rövidtávú memória romlása, vagy teljes leállása. Ez azt jelenti, hogy az egohalál átélője nem emlékszik semmire, ami pillanatokkal ezelőtt történt vele, vagy amit másodpercekkel korábban csinált. A hosszútávú memória viszont többnyire épen marad; az emberek általában emlékeznek arra, hogy kicsodák és micsodák, kivéve, hogyha az ego halál mértéke olyan magas.

 

Kettős Látás

Ahogy a valaki kezd leválni a megfigyelt környezetről, a látótér nem csak elhomályosul és eltorzul, de emellett meg is duplázódik. Ez olyan érzés, mintha a két szemeddel külön-külön látnál egy-egy képet, amiket az agyad már nem egyesít és kever össze. Az emberek emiatt gyakran becsukják az egyik szemüket, amikor olyasmit kell csinálniuk, amihez éleslátás szükséges.

Perspektív Torzulások

Egy másik nagyon gyakori eleme a disszociatívoknak a látószög változása; ez általában a környezetbéli távolságok és a méretek eltorzulásában nyilvánul meg.

Az érzések, mik szerint rettentően nagy vagy apró a testünk meglehetősen gyakoriak és lenyűgözők. A tudományos irodalomban ezt az érzést „Alíz Csodaországban Szindrómaként” ismerik. Ideiglenes állapotként ismert, amit főleg migrénekkel, agydagantokkal és persze pszichoaktív szerekkel hoznak összeköttetésbe. Disszociatívokkal ez kivetülhet a szobára, amiben épp vagy, köréd, vagy akár a különböző testrészeidre. A nagyfejűség, vagy kisvégtagúság érzése például elég gyakori. Ennek az elmebéli elemnek nincsenek méretbeli korlátjai; egyszerre érezheted magadat aprónak és óriásinak, vagy olyan nagynak is, hogy meghaladod az univerzum méretét.

A perspektív torzulások a távokat is befolyásolhatják, bizonyos tárgyakat vagy az egész környezetet úgy befolyásolva, hogy távolabbinak, vagy közelebbinek tűnjenek. Egy másik formája ugyanennek az, amikor a hangok aránytalanul hangosabbá vagy halkabbá válnak.

Látványdarabolás

A látókör feldarabolódása egy relatíve ritka vizuális hallucináció, viszont több ember tapasztalja és elég gyakran előfordul ahhoz, hogy megemlítsük. Ez a hatás általában spontán történik meg, és úgy torzítja el a megfigyelt környezetet, hogy az olyan, mintha egy borotvapengével felszelték volna, a szeleteket pedig különböző irányokba tolnák el, ezzel darabokra szedve a látóteret.

Csukott Szemű Vizuális Hallucinációk

A vizuális hallucinációk egyikei a Disszociatív szerek által előidézett hatásoknak, ami során a felhasználó zárt szemhéja mögötti látóteret mozgó geometrikus alakzatok, minták, struktúrák és színek fedik el. Míg az LSD vagy a pszichedelikus gombák esetében a vizuálok úgy tűnnek, egy szem előtti vékony rétegen helyezkednek el, különösebb méretek nélkül, a disszociatívok egyenesen a minták közé repítenek, azt az érzést keltve, hogy körbevesznek; emellett pedig minden formának saját méretei vannak, amiket képes vagy érzékelni.

A disszociatív hallucinációk sokkal letisztultabbak, kevésbé intrikáltak, mint a pszichedelikus megfelelőik. Hajlamosak sötétebbként és lassabbként mutatkozni, a változásuk mértékét tekintve, valamint csak akkor jelennek meg, mikor a trippelő szemei le vannak hunyva. Egyszerűen fogalmazva, a disszociatív hallucinációk sokkal valósághűbbek, mivel méreteik jól kivehetők és elhelyezhetők a 3D térben, viszont közel sem olyan részletesek, vagy komplexek, mint a pszichedelikus vizuálok.

Űrök és Üregek

A végtelen űr, vagy a mélységes üregek az elhatárolódás harmadik fázisában jelennek meg, amikor már teljesen elkülönültél a testedtől. Ez egy testen kívüli élmény kezdete, ami során egy olyan helyre szippant be valami, ami a valóságon kívül esik.

Ezt a helyet a disszociatívokkal foglalkozó körök „üregnek” vagy „luknak” (hole) nevezik. Minden drognak megvan a konkrét üreg-elnevezése; ketaminnál ez a „K-hole”, MXE-nél pedig az „M-hole”. Ezeket gyakran úgy írják le, mint minden testi tudatosság és érzékelés elvesztése utáni zuhanás, át egy végtelen, sötét űrön, óriási távokon keresztül. Sok beszámoló szerint mindez egy nem látható sínen történik, és sokan úgy írják le ezt, mintha az éjszakai égen vagy a világűrön keresztül szárnyalnának. Több trippelő mond olyanokat, hogy a megfigyeléseik olyannyira az elme mélyén történtek meg, hogy a valóság olyan távolinak tűnt, mintha valójában nem is létezett volna.

Megjelenés tekintetében egy disszociatív űr általában egy teljesen sötét tér, egy-két, a háttérben repkedő elszórt, amorf, színes felleg kivételével. Alacsonyabb szinteken az űr üres, de a növekvő dózisokkal egyre komplexebb és bonyolultabb alakzatok kezdik el kitölteni.

Hallucinált Szerkezetek

A disszociatív szerek hatása alatt előidézett, hallucinált szerkezetek az egyetlen jellegzetes jelenségek egy egyébként teljesen üres térben, vagy üregben. Általánosságban úgy lehet őket jól összefoglalni, mint 3D, monolit alakzatok, vagy struktúrák, amelyek végtelen variációkban manifesztálódnak alattad, fölötted vagy körülötted, lassan átformálódva és elhaladva a szemeid előtt. Bármilyen elképzelhető alakban megjelenhetnek, de a leggyakoribb formák közé az óriás oszlopok, blokkok, cseppek, kerekek és piramisok tartoznak. Gyakran fraktál jellegűek, és végtelen mennyiségű színben jelennek meg, bár főleg sötétebb árnyalatokat öltenek magukra. Megfigyelhető anyagösszetételüket és részletességüket tekintve a disszociatív szerkezeteket négy főbb csoportra lehet osztani.

  1. 2 Dimenziós Szerkezetek

A legalacsonyabb szinten a struktúrák 2 Dimenziós alakzatokra vannak korlátozva. Ezek laposak, tónusaik sötétek és sokkal inkább érezni lehet őket, semmint hogy látni, mivel lehetetlen leírni azoknak, akik még nem láttak hasonlót. Méretek tekintetében az alakok kitöltik az egész látóteret, viszont nem mutatnak tisztán érzékelhető méretarányokat, ezzel megnehezítve a valódi nagyság behatárolását.

  1. Részlegesen Kidolgozott 3 Dimenziós Szerkezetek

Efelett a szint felett az alakzatok jobban ki vannak dolgozva, 3 Dimenziós formákat öltenek, alapvető részletekkel a fények és árnyékok terén. Félig átlátszó, összetömörült színeknek tűnnek, csillámló, halovány alakok, amelyek a széleken elhomályosulnak és elfolynak. Méreteiket tekintve rendkívül nagynak hatnak, többszáz méteren átnyúlva.

3. Teljesen Kidolgozott 3 Dimenziós Szerkezetek

Amikor a hallucinációk elérik a részletességük harmadik szintjét, színeikben, alakjukban és részleteikben teljesen kidolgozottnak jelennek meg. Gyakran tűnnek úgy, mintha tömör és szilárd anyagból épülnének föl, mint a kő vagy fém. A belsőjükben rejlő távok meghaladják a többezer kilómétert és a formáik rettenetesen összetettek.

4. Önformáló, Mechanikus Univerzumok

Ahogy a dózist felemelik, a hallucinációk részletessége is megnövekszik, amíg az érzés, miszerint az egész univerzumot érzékeled, komplex, önformáló gépek látványává sűrűsödik. Emellett úrrá lesz rajtad a hirtelen felismerés, miszerint a gépezet, amit vizsgálsz, nem más mint te magad. Az alakok megjelenését tekintve, ezt az állapotot rendkívül nehéz leírni. A szerkezetek bármilyen formát ölthetnek, de következetesen összeálló gép- és felhőszerű struktúrák, amik végtelenül nagyok és minden apró részletük érezhető. Mindenki, aki egy ilyen élményt átél, ösztönösen az egész univerzumnak, vagy legalább „a mindenségnek” tekinti az alakokat.

Ezek a struktúrák általában 30 másodperctől pár percig láthatóak, mielőtt a felhasználót beszippantaná a valóság, vagy egy másik szerkezet jelenléte. Három jellemző módja van a struktúrák váltakozásának.

  • Szerkezeti Átalakulások

A szerkezetek gyakran alakulnak át egymásba, felhőszerű lassúsággal, a szemed láttára.

  • Szerkezeti Vándorlás

A szerkezetek úgy is válthatják egymást, hogy formájuk változatlan és csak kirepülnek a látókörödből, csak hogy mögüled egy újabb struktúra tűnjön elő. Ezzel a struktúrák ciklusosan szállnak át a látótereden.

  • Nagy Távok Megtétele

A harmadik leggyakoribb átmenetet úgy szokták megélni, hogy végtelenül nagy távokon át repülnek, szerkezetről szerkezetre. Ezt gyakran egy láthatatlan sínhez kötik, ami átrepíti a trippelőt a végtelen világűrön, vagy az éjszakai égen.

Hallucinációs Állapotok

A hallucinált jelenetek csak magas dózisokkal elérhető élmények, és rendkívül életszerű elemei a disszociatív trippeknek. Gyakorlatilag bármilyenek lehetnek, de általában olyan gyakori archetípusok közé sorolhatók, mint az idegen entitásokkal való kapcsolatfelvétel, képzeletbeli tájak, párhuzamos dimenziók, újra átélt emlékek és olyan lehetetlennek tűnő szituációk, amiket emberi nyelvvel lehetetlen körülírni. Ezek általában egyre intenzívebb közöny érzésével kezdődnek, ahogy különböző lényeket, vagy embereket figyelsz, ahogy végzik a számodra ismeretlen dolgaikat, mint a szereplők egy filmvásznon. Nagyobb dózisok esetén, a hallucinációk egyre személyesebbek lesznek; egyáltalán nem ritka dolog a különböző emlékek újraélése. A visszajátszott emlékek lehetnek több héten átívelők, emellett pedig minden részletükben pontosnak hatnak.

A pszichedelikákhoz hasonlítva, a disszonciáns hallucinációk sokkal szilárdabbak és nem alapulnak olyan mértékben a zárt szemű vizuálokon. A szilárdság és elvonatkoztatás a legmeghatározóbb különbség a pszichedelikus és a disszociáns élmények között.

Ártalomcsökkentés

  • A vezetés, vagy bármilyen gépkezelés kerülendő, mivel a térérzékelés jelentősen romlik, még enyhe intoxikáció esetén is.
  • Nagyobb dózisokon a mozgáskoordináció olyannyira elveszik, hogy minden mozgást érdemes minimálisra korlátozni. Egy veszélyektől mentes, biztonságos környezet erősen ajánlott. A disszociatívok által okozott sérülések nagy része úgy keletkezik, hogy a felhasználó a hatások ideje alatt akar járni, vagy mozogni.
  • Émelygés könnyen előállhat a disszociatív drogoktól, főleg, hogyha van is gyomortartalom. Nem ajánlott a fogyasztás előtti 3-4 órában enni.
  • A disszociatívok lehetnek neurotoxikusok. A mértéktartás minden esetben ajánlott!
  • Néhány disszociatívról (mint a Ketamin) ismert tény, hogy káros a hólyag egészségét tekintve. Ez más szereknél is feltételezhető jelenség.
  • Egy tripsitter (valaki, aki józan és felügyeli a trip menetét) jelentősen csökkentheti a negatív élmények intenzitását.
  • Az orvosok általában Lorazepámot vagy Benzodiazepineket, illetve antipszichotikus szereket ajánlanak túladagolásra.
  • Mint mindig, lépj kapcsolatba hozzáértő szakemberekkel, ha úgy érzed, veszélyt jelentesz magadra, vagy környezetedre!
  • A disszociatív szerek túlzott használata, vagy túladagolása izomleépülést (rabdomiolízis) okozhat, ami akár halálos is lehet.

Szinergiák

Általánosságba véve, nem bölcs dolog a központi idegrendszerre ható depresszánsok, mint az alkohol, vagy a benzodiazepinek keverése, mivel jelentősen megnövekszik a légzésleállás esélye. Bizonyos disszociatívok szintén hordanak veszélyeket, a szinergiákat tekintve. További információkért nézd meg a kombinációs táblázatot.

Kísérleti Vegyszerek

A disszociatív szerek esetén a kísérleti anyagok szintén hordozzák a hagyományos kockázatokat, mint a túladagoláskor jelentkező mániás állapot, izomsorvadás, stb. Emellett a disszociatív kutatási vegyszerek rendkívül addiktívak. A relatíve új és ismeretlen természetük miatt viszont, a mennyiségek, amelyeken ezek a negatív hatások jelentkeznek, még ismeretlenek. Bár az MXE-t kifejezetten a húgyúti károsodások elkerülése végett hozták létre, a rendszeres, magas toleranciával bírók esetén ismeretlen a károsodás mértéke.

Bizonyos disszociatívoknál az izomérek változatos elhelyezkedése miatt a hatások készletről készletre változhatnak.

Gyakran előforduló jelenség, hogy az árusok hamisan írják le a terméküket. Több olyan eset történt, amikor kísérleti disszociatívok kerültek piacra úgy, hogy maradvány vegyületeket tartalmaztak. Olyan anekdoták is léteznek, hogy a készleteket úgy árusították, hogy teljesen más hatóanyagot adtak el, mint amit árultak. Mivel ezek a szerek rendkívül újak, nagyon kevés laboratórium analízis létezik róluk, így sok a spekuláció és téves információ, ami ezekről terjeng. Ezen felül az árusok és gyártók hajlamosak hamis túlzásokat állítani a termékeikről (például az elmélet, miszerint az MXE kevésbé káros, mint az unokatestévre, a Ketamin, a termék egyik első terjesztőjétől ered).

A Metoxifenidin esetét véve, a vegyületet direkt nevezték el így, és rövidítették „MXP”-ként, hogy úgy hirdessék, mint az MXE-t lecserélő szert, holott az MXP kémiai összetételében közelebb áll a PCP-hez, mint az MXE-hez.

Forrás: Tripsit.me