Hallucinogének
Sok fajta különböző hatás van, amit hallucinogén szerek okoznak, és amiket csak nemrég kezdtek el összegyűjteni, kategorizálni és leírni. Ezeknek a nagy részét hagyományosan a Pszichedelikus szerekhez kötik, viszont a hallucinogének széles kategóriája magába foglalja a Disszociatív és Delíráns szereket is. A leírt hatások csupán a „pszichedelikus élmény” alkotóelemét képezik és akár nem pszichedelikus szerek által is elő lehet idézni.
A Látás Felerősödése
A látás javulása egy olyan hatás, amiről főleg a pszichedelikus hallucinációk közben számoltak be és ami már akár alacsonyabb dózisoknál is elő tud fordulni, tekintet nélkül a vizuális stimulus milyenségére. Általánosságban úgy lehet leírni, hogy a felhasználó többet és részletesebben érzékel a környezetéből.
Fokozott Éleslátás
A látás élességét az orvosi irodalom úgy definiálja, mint a látás tisztasága és pontossága, ami a szemen belül a retina fókuszától, valamint az agy értelmező képességétől függ.
A leggyakoribb hallucináció során jelentősen felerősödik a látás élessége, amit azzal lehet magyarázni, hogy az agy képes lesz az egész látótér feldolgozására, beleértve a perifériás látást is, ahelyett, hogy csak azt a részt tudja érzékelni, amire az adott személy szeme éppen fókuszál. Ez olyan szintre fel tud erősödni, hogy a tárgyak szélei rendkívül jól behatárolhatóak, néha olyannyira, hogy úgy tűnik, a levegőt kiszívták a szobából – a környezetet különösen jól láthatóvá téve.
A Színek Felerősödése
Bár ez az egyik alap vizuális hatás, mégis át kell élni ahhoz, hogy megértsd. Egy trip elején majdnem minden ember észreveszi, hogy a színek egyre jobban kitűnnek, rendkívül világossá és élénkké válva. A vörös sokkal „vörösebb”, a zöld sokkal „zöldebb” és minden szín sokkal jobban kivehető és erőteljes, mint általában. Ezt a hatást leginkább természetes környezetben lehet jól reprodukálni, sok színnel és részletességgel.
Felerősödött Mintafelismerés
A mintafelismerés nem feltétlenül a környezet megjelenését változtatja meg, hanem a részletesség látásának egy hatása. Még egy enyhe trip alatt is sokan felfigyelnek mintákra és textúrákra, amikre előtte nem figyeltek fel korábban. Például egy szőnyeget, járdát vagy fakérget nézegetve a textúra összetettsége és szépsége nyilvánvalóvá válik.
A felhasználókban emellett gyakran többszörösen felerősödik a Pareidolia jelensége, ami az agy képessége arra, hogy tág környezetben felismerjen konkrét képeket (ezek általában arcok, vagy szemek). Ennek példái a mindennapi életből az arcok felismerése hétköznapi tárgyakban, valamint minták felismerése a felhőkben. Ez az emberek veleszületett mintafelismerő képessége, ami jelentősen felerősödik egy pszichedelikus élmény közben. Például, minden falevél úgy néz ki, mint egy apró, különálló arc, a táj nézhet ki úgy, mint emberek, vagy tárgyak és a felhőkben könnyedén felismerhető fantasztikus formák.
Illusztráció a mintafelismerés javulásához és a színek felerősödéséhez
Torzulás
Az eltorzulásokat általában úgy írják le, mint nyitott szemmel felismerhető változások az érzékelt környezetben. Nyilvánvalóan a valóságon alapulnak és fokozatosan erősödnek, ahogy valaki bámul, viszont egyáltalán nem maradandók, tehát eltűnnek, amikor a személy kizökken a bámulásból.
Légzés
A légzés egy szintén gyakori vizuális hallucináció, ami bármilyen felszínre, vagy tárgyra kivetülhet, viszont általában a szoba falaival asszociálják. Ez a hatás azt az érzetet kelti, hogy a tárgyak egyenletesen ki- és belélegeznek, kitágulva, majd összehúzódva, egy személy mellkasához hasonlóan. Egy könnyű módja a hatás reprodukálásnak, hogy csak egy sima falra bámulunk és elveszítjük a fókuszt.
Folyó Textúrák
A folyás, helyezkedés, mozgás vagy hullámzás egy erős vizuális effekt, ami gyakorlatilag bármire kivetülhet, különböző módokban. Egy klasszikus példa erre a faerezet, vagy egy szőnyeg, ami úgy folyik, mint egy folyó, zökkenőmentesen és ismételten. A hatás reprodukálásának egy jó módja az, ha egy faerezetre bámulunk és elveszítjük a fókuszt.
Nyomjelek
A nyomjel egyszerű jelenség; látható nyomok, amiket mozgó tárgyak hagynak maguk mögött; autók, madarak vagy akár emberek. A nyomjelek általában nagyon nyilvánvalók és megjelenésre hasonlóak a hosszú expozíciós képeken látott nyomokhoz. Lehetnek sima vonalak, de néha ugyanaz a kép halmozódik egymásra rétegekben, amíg idővel bele nem olvad a környezetbe. A nyomok lehetnek ugyanolyan színűek, mint a mozgó tárgy, de lehet különálló színük is. Általában 2-3 másodpercig láthatóak.
A legmélyebb és legintenzívebb formája általában csak magas dózisokban jelentkezik, amikor az egész látóteret ellepik a nyomjelek, azt az érzetet keltve, hogy valahányszor megmozdul a szemed, a környezet csak elkent színek homálya.
Egy jó módja ennek az érzékcsalódásnak a replikálására, hogy gyorsan mozgatod a kezedet a szemeid előtt.
Változó Színek
Gyakran előfordul, hogy az intenzív színnel bíró tárgyak egy olyan hatás hatalma alá kerülnek, amely fokozatosan megváltoztatja a színeit, mígnem vissza nem tér az eredeti árnyalathoz. Például, az erdei moha egy kövön átválthat zöldről vörösre, majd kékre és végül zöldre újra, rövid idő alatt.
Olvadás
Nem szokatlan jelenség, hogyha a tárgyak vagy a látképek teljesen, vagy részben olvadoznak. Alacsonyabb dózisoknál kezdődik, az egyenes vonalak elmosódásával. Magasabb adagoknál lehetetlen nem észrevenni, ahogy a vonalak, textúrák és színek úgy tűnnek, mintha egybefolynának, potenciálisan olyan mértékben, hogy az eredeti tárgy teljesen felismerhetetlenné válik. Emellett a tárgyak gyakran mutatkoznak úgy, mintha olvadnának, miközben látványos változáson nem esnek át. Ez a hatás viszont úgy a legérthetőbb, hogyha már tapasztalták.
Textúra Ismétlődés
Ez egy másik olyan érzékcsalódás, amely textúrákra vonatkozik. Ahelyett, hogy a textúrákat eltorzítaná, vagy érdekesebbé tenné, az effekt teljes egészében lecseréli őket, intrikáltabb és fantasztikusabb textúrákra. A hatás reprodukálásának egy biztos módja, ha folyamatosan bámulunk durva felületekre, mint a fű, aszfalt vagy murva.
Mélységérzékelési Torzulások
Gyakran tapasztalható enyhe vagy extrém elváltozás a mélységérzékelésben egy pszichedelikus trip folyamán. Ez az a hatás, amely során a mélységek és rétegek kiemelkedőbbek, sekélyebbek vagy teljesen felcserélődnek. Ennek egy klasszikus példája, amikor a látványon a hátulsó elemek úgy néznek ki, hogy elöl vannak, míg az elülső elemek úgy tűnnek, hogy hátraszorultak. Egy másik példája a torzulásnak, amikor a térbeli különbség annyira elenyészik a látványelemek között, hogy egybeolvadnak és úgy néznek ki, hogy egy magasságban helyezkednek el.
Látványhasadás
Ezt egy relatíve ritka jelenség, de elég embernél megfigyelhető ahhoz, hogy szóba hozzuk. Az effekt általában spontán jelentkezik és hatására a megfigyelt táj úgy tűnik, mintha az adott rétegeknél – elképesztő pontossággal – el lenne hasítva. Ez a hatás jelentkezhet egyszerűbben, egy-két réteggel, de akár komplex formát is ölthet, a látómezőbe rengeteg apró szeletet vágva, spirális alakban.
Pszichedelikus Hallucinációk
A pszichedelikus hallucinációkat úgy lehet legjobban besorolni, mint gyors, a látóteret behálózó vizuális effektek, amelyek több különböző módon is előidézhetők. Az előbb említett vizuális hatásoktól annyiban különböznek, hogy általában nem a környező elemekből épülnek föl, hanem új alakok bukkannak fel.
A vizuálokat úgy lehet legjobban leírni, mint az érzés, hogy a nyitott, vagy csukott szemű látóteret gyorsan mozgó, kaleidoszkopikus és rendkívül komplex geometrikus minták, alakok, fraktálok, struktúrák és színek hálózzák be. Gyakori leírások úgy ábrázolják ezeket, mint különböző geometrikus alakok fraktalizált, ismétlődő, egymásba kapcsolódó formája. Ezek a geometrikus formák emlékeztethetnek pókháló-, táblázat-, és spirálszerű mintákra, erős és változatos színekkel.
A fraktálok rendkívül gyakori elemei a pszichedelikus hallucinációknak. A fraktál olyan fogalom, amely a matematikában él és úgy a legjobban leírható, hogy komplex minták, amelyek végtelenül ismétlődnek önmagukban, lehetővé téve, hogy egy ugyanazt a hasonló formát megtaláljuk a fraktálon belül, függetlenül attól, meddig nagyítjuk a képet.
A pszichedelikus hallucinációk általában nem állnak meg egy pontban, és túlnyomó részt rettentő gyorsan váltakoznak, mind alakjukat, mind stílusukat tekintve. Mindez úgy történik, hogy egyszerre mozognak oldalirányban és sugárirányban, ezzel egy egymást átfedő hálók halmazát hozva létre a látótérben.
Amikor átélik őket, a vizuális hallucinációknak valamiért egy nagyon mély értelmet és fontosságot adnak; sokak leírása szerint pontos vizuális illusztrációt nyújtanak a belső lelki állapotunkról. A pszichedelikus hallucinációknak 5 különböző szintje van, mindegyik egyre drámaibb és értelmezhetetlenebb.
Vizuális Zaj – Ez a legalapvetőbb csukott szemű vizuális hallucináció, amit egy teljesen józan állapotban is könnyen át lehet élni. A csukott szemen keresztül látható fényre és vöröses színekre vonatkozik, amit a szemhéjunkon keresztül is érzékelünk.
Világos / Sötét Villanások – Ez a szint is könnyedén elérhető szerek használata nélkül és általában úgy jelenik meg, mint egy-egy szín élénkebb vagy sötétebb felvillanásai a látótér bizonyos területein.
Minták, Mozgás és Színek – Bonyolult, már-már leírhatatlan minták és alakok jelennek meg. Könnyen rendelkezhetnek olyan nagy részletességgel, amely magába foglal élénk színeket és fraktálszerű formákat. Eleinte csak csukott szemmel jelennek meg, de idővel rá tud telepedni a látóteredre, mint egy átlátszó fátyol a szemeiden.
3D Geometria – A hallucinációk lehetnek teljesen háromdimenziósak is, rávetülve a környező felszínekre, falakra, tárgyakra és bútorokra, ahelyett, hogy egy egyszerű, lapos fátyolra vetülnének ki.
A Fizikai Érzékelés Felülbírálása – A csukott szemű vizuálok is lehetnek olyan intenzívek, élénkek és fényesek, hogy elkezdik elfedni a környező világot. A környezetet vizuális hallucinációk kezdik lecserélni; a tárgyak és a felszínek geometrikus mintázatok nyüzsgő halmazává válnak. Ahogy ez fokozódik, a környezet folyamatosan lecserélődik, azt az érzetet keltve, hogy épp egy párhuzamos valóságba törsz át.
Az Univerzummal Való Egységérzet – A végső és a legmélyebb szintje a vizuális hallucinációknak akkor jelentkezik, amikor a környezetet teljesen lecserélték a vizuálok. Ahogy elérik a legmagasabb lehetséges szintet, az elme úgy érzi, mintha az agy minden pontja teljes összeköttetésben lenne egymással, azt a sejtést keltve az alanyban, hogy egyszerre él át mindent az univerzumban. Egy végtelen, geometrikus tenger, amelyben fraktálok és koncepciók úszkálnak, és amit az alany úgy érzékel, mint minden, ami valaha volt, van és lesz összetömörítve. Az elme egy végtelen óceánja, amit nem csak a szemekkel látsz, hanem minden érzékszerveddel, szinesztetikusan érzékelsz, minden pontból értelmezhetetlenül sok információt merítve. Az élmény szinte mindig úgy van érzékelve, mint „az egész univerzum”, vagy legalább a „mindenség”.
Alacsonyabb szinteken a hallucinációk vadul fluktuálnak, ki- majd visszahúzva a trippelőket a szobába, olyan módon, amit nagyon dezorientálónak érzékelhetnek. Ahelyett, hogy állandó és statikus lenne, egy koncepció élménye által van kiváltva. Például, ha valaki azt mondaná valakinek egy ilyen állapotban, hogy „internet” a trippelő előtt megjelenne az elméje által létrehozott elképzelés az internetről, ami 65egy geometrikus formában manifesztálódna. Egy forma, ami gyorsan szétterjeszkedne azoknak a fogalmaknak az irányába, amiket az internettel asszociál, majd tovább, az asszociációval asszociált fogalmakba. Ez exponenciálisan növekszik, és 2-3 másodpercen belül az univerzum minden fogalma és koncepciója részévé válik a folyamatnak. Ez a trippert teljesen kiszakítja a tartózkodási helyéből, csak hogy nem sokkal később visszadobja őt ugyanoda, majd a folyamatot újból elindul, valamilyen külső impulzus hatására. Ez általában pillanatokon belül történik meg, ki és be rántva a trippelőt a szobából, ahogy a folyamatot kiváltják a behatások. Ezt viszont bizonyos szintig kordában lehet tartani folyamatos fizikai mozgással, megakadályozva, hogy a folyamat a végtelenségig terjeszkedjen, azáltal, hogy nem adunk elég időt a kiteljesülésére.
A dózisok emelésével viszont a folyamat egyre könnyebben és könnyebben kiváltható, míg megnövekszik mind időtartambam, mind méreteiben, végül egy olyan állapothoz vezetve, amiben a trippelő elkülönül a fizikai környezetétől és egységesnek érzékeli magát a világmindenséggel.
Pszichedelikus Hallucinációk
A fent említett érzékelésbeli elváltozások egyikei a legmélyebb élményeknek, amit valaki pszichedelikus szer fogyasztásától átélhet. A Hallucinációs állapotok pedig a pszichedelikus érzékcsalódások utolsó, egyben legintenzívebb kategóriája. Rendkívül sokszínűek intenzitásukban, viszont szinte mind teljes, 3D jelenetekbe torkollanak, amik nagyon élethűnek tűnnek.
Képek
A hallucinációs állapotok alacsony dózisoknál kezdődnek, mint a látótérbe épült különböző képek. Ezeket leginkább úgy lehet leírni, hogy spontán mozgó, vagy álló látképek, tárgyak, emberek, állatok, fogalmak, helyek vagy bármi, amit csak el tudsz képzelni. Ezek a vizuális hallucinációkból fejlődnek ki, különböző mértékű részletességgel, rajzfilmszerű alakoktól egészen élethű formákig; ezek a látványok viszont gyorsan kifakulnak, vagy átalakulnak egyéb képekké.
Bizonyos pszichedelikus szereken a képek konkrét vizuális ábrázolásként manifesztálódnak az elméd szeme előtt, ezzel az absztrakt képzeteket körvonalazott jelenésekké alakítva, végtelen variációval. Az élmény, amit sokan átélnek hipnagógia (ébrenlét és álom közti állapot) alatt a tudományos közösségekben úgy ismert, mint „autó-szimbolizmus”.
Átalakulások
A pszichedelikus átalakulások általában nyitott szemű érzékcsalódások. Természetüknél fogva progresszívek, ami annyit tesz, hogy mintákból vagy tárgyakból bukkannak fel, majd az idő múlásával elsodródnak, kisimulnak, vagy egybefonódnak, hogy újabb formákat hozzanak létre, amik fogalmakba, emberekbe, vagy állatokba fordulnak, vagy bármbe, amit el tudsz képzelni. Általában a mintafelismerés hatása tovább erősíti a hatást. A hatások ezen szinergiája a meglévő, tág stimulusokat önmaguk sokkal komplexebb változatává alakítja.
Az átalakulás folyamatának megfigyeléséhez koncentrációra és fókuszra van szükség. A koncentráció elvesztése, akár egy pillanatra is, eloszlathatja az aktuális képet. A szemek állóhelyben tartása növeli a progresszív átalakulás intenzitását.
Hallucinációk
Ahogy ezek a képivilágok egyre bonyolódnak (dózissal egyenesarányosan), mindent elfedő, kifejlett, 3D hallucinációkká alakulnak át. Ezek bármilyen formát ölthetnek, de általában leírhatók az általános archetípusok által, mint a misztikus állapotok, kapcsolat idegen lényekkel, képzeletbeli tájak, lélekdimenziók és szituációk, amik olyan szokatlanok, hogy nem is lehet emberi nyelven szavakba önteni. A hallucinációk sokszor érződnek misztikusnak, spirituálisnak, vagy vallásosnak, függetlenül a trippelő vallási nézeteitől, és nem ritka, hogy úgy írják le az élményeket, mint „végtelenül valóságosabb”, mint minden, amit addig átéltek.
A kontaktus idegen, önálló lényekkel rendkívül gyakori; ezek a lények általában egy független valóság lakóinak tűnnek. Leírások szerint várják az érkezésedet, és vevők a kapcsolatra. Egy ilyen lény általában nagyon élénk, szerető és buzgón igyekszik minél több mindent megmutatni a világából neked, tudást és inspirációt adva, mielőtt még lejönnél, vagy másik hallucinációba csöppennél. Ezt gyakran valósítják meg azáltal, hogy manipulálják, mit látsz vagy érzékelsz; a trippelőket akaratukkal hihetetlen sebességgel hajtva, kényszerítve őket, hogy átkeljenek óriási és apró tereken, át naprendszereken, galaxisokon, kvazárokon, természetes környezeteken, technológiai utópiákon, neuronokon, DNS-en, sejteken át egészen ön-hajtó és önismétlő gépezetekig. Amikor a szer hatásai kezdenek elmúlni, a lények általában elszomorodnak a távozásodtól és gyakran integetnek és köszönnek el, biztatva, hogy térj vissza.
Ezek az entitások bármilyen formát felvehetnek, de a leggyakoribbak a tudatalattiba égett archetípusok; szuperintelligens emberszabásúak, űrlények, manók, tündérek, óriási gömbök, bogárszerű lények, fénylények, növények vagy robotok egyaránt előfordulnak.
Ezek a lények nem-fizikai, pszichedelikus-eredetű vizuális hallucinációkból épülnek fel. A trippelőkkel telepátián, vizuális nyelveken, matematikán és különböző textúrájú, geometrikus alakokon keresztül kommunikálnak. Ez a komplex vizuális nyelv olyan mennyiségű információt közvetít, amire a mi szájban keletkező hangjaink soha nem lesznek képesek.
Az alacsonyabb dózisú kontakt idegen lényekkel szintén megjelenik, leginkább egy érzet formájában, amiben úgy érezzük, a „Más” itt van, csak nem látjuk az alacsony dózis miatt.
Egyéb, ritka vagy egyedi vizuális hatások
A pszichedelikus élmény mindettől függetlenül egyedi és nem lehet behatárolni ilyen általános képek és jelenések közé, mikor alkalmi, ritka vagy akár teljesen egyedi élmények is keverednek a beszámolók közé. Ezek az élmények végtelen formát ölthetnek és általában nagy dózisoknál jelentkeznek. Az egyedi vizuális jelenések olyanok, amik csak benned jelennek meg és amit még senki más nem élt meg rajtad kívül.
Forrás: Tripsit.me