Opiátok / Ópioidok

 Az ópiátok, vagy ópioidok azon érzéstelenítő depresszánsok osztályai, amelyeket a kerti mákban (Papaver Somniferum) megtalálható anyagokból, vagy azokhoz hasonló szerekből állítanak elő. Ezek magukba foglalnak mind természetes, mind pedig mesterséges szereket is. Az ópiát szót gyakran használják felcserélve az ópioid szóval. Az ópiát szó viszont csak a mákgyantában természetesen előforduló alkaloidákra vonatkozik, míg az ópioid egyaránt utal az ópiátokra, szintetikus anyagokra és ópioid peptidekre. Az ópioid szerek érzéstelenítő hatásai a csökkent fájdalomérzékelésnek köszönhetők, emellett pedig a fájdalom által kiváltott reakciót is csökkentik, míg a fájdalomtűrés jelentősen javul tőlük. Mindemellett gyakran használnak ópioidokat köhögéscsillapító hatásuk miatt is.

Gyakori Ópioidok

  • Kodein
  • Heroin
  • Hidrokodon
  • Hidromorfon
  • Metadon
  • Oxikodon
  • Oximorfon
  • Tramadol

Kerti Mák Gubója

Történet

Az ópioidok a világ legrégebbi ismert drogjai közé sorolhatók; az ópiummák terápiás használata a történelem előtti időkbe nyúlik vissza. A Svájcban fellelt Neolit települések maradványaiban (Cortaillod kultúra Kr. E. 3200-2600) egyértelmű nyomok utalnak a máktermesztésre; talán a magok magas tápértéke miatt (45% olaj). Az növény enyhén kábító tulajdonságait ekkor már kétségtelenül ismerték.

Az ópium sokféle különböző szert tartalmaz, amelyeket a 19. század során mind izoláltak. 1806-ban Friedrich Serturner volt az első, aki ezen anyagok egyikét tisztán előállította. A morfiumot az álmok Görög istene, Morpheusz után nevezte el. Ezt a kodein (Robiquet, 1832) és a papaverin (Merck 1848) követte. Ezek a tiszta szerek idővel elkezdték kiszorítani a nyers ópiumot az orvosi felhasználásból. Akárcsak az ópium, ezeket a szereket is gyakran használták fájdalomcsillapításra és hasmenés ellen. Az injekciós tű feltalálása után, a 19. század közepén a morfiumot elkezdték egyre szélesebb körben használni intravénás fájdalomcsillapító és rekreációs drog gyanánt.

Hatások

Minden ópiát drognak hasonló hatásai vannak. Alacsony dózisokban enyhítik a fájdalmat és a szorongást, magasabb dózisoknál megjelennek a nyugtató hatásai is. Az ópioid szerek érzéstelenítő hatásai a csökkent fájdalomérzékelésnek köszönhetők, emellett pedig a fájdalom által kiváltott reakciót is visszaszorítják, míg a fájdalomtűrés jelentősen javul tőlük. Ezen felül köhögéscsillapító hatásuk is van.

Az ópiátok kihatnak a pupillákra is, amik összehúzódnak (miózis). Ez egy rendkívül észrevehető jele az ópiát használatnak. Emellett túladagoláskor fulladás esetén (légzőszervi korlátozás miatt) a pupillák kitágulnak (midriázis).

Az ópioidok legkiemelkedőbb tulajdonsága a fájdalomcsillapításon kívül az, hogy egyéb hatása az érzékszerveken, a tudaton vagy a mozgáskoordináción nincs. Minden más szer, ami rendelkezik fájdalomcsillapító tulajdonságokkal, mint a nevetőgáz, alkohol, etil-oxid vagy a barbiturátok, egy bizonyos dózis után kihat a tudatra, a mozgáskoordinációra, az intellektusra és az érzelmi kontrollra. Az ópiátok által okozott álmatagság csak magas dózisoknál jelentkezik.

Az ópioidok befolyásolják a légzőközpontot. Mind a légzés gyakorisága, mind a mélysége csökken. Túladagolás esetén a légzés teljesen leállhat, ami halálhoz vezet.

A függőséget nagyon kellemetlen elvonási tünetek jellemzik, amik akkor jelennek meg, ha hirtelen hagyják abba az ópioid használatát. Az elvonási tünetek többek között súlyos hangulatzavar, sóvárgás egy újabb adagért, irritáltság, izzadás, émelygés, orrfolyás, remegés, hányás és izomfájdalom.

Pozitív

  • Eufória
  • Fájdalomcsillapítás

 

Semleges

  • Viszketés

 

Negatív

  • Ópioid okozta hiperalgézia (nagyobb érzékenység a fájdalomra használat után)
  • Émelygés
  • Hányás
  • Szorulás
  • Légzőszervi leállás

Függőség

Az ópiátok a függőség klasszikus modelljét állítják szembe velünk. Gyakori felhasználás esetén toleranciát építenek – egy szükséget arra, hogy növeljük a dózist, hogy ugyanazt a hatást érjük el, és többszöri, ismételt használat után, ha abbahagyják, elvonási tüneteket produkál, amik csak súlyosbítanak a függőségen. Mind a fizikai kényelmetlenségérzet, mind a mentális sóvárgás a szer után arra hajtja a felhasználót, hogy tovább fogyassza a drogot, a negatív következmények ellenére is.

Kémia és Farmakológia

Egy ópioid bármilyen olyan pszichoaktív szer, amely egy ópiáthoz hasonlít farmakológiai hatásait tekintve. Az ópioid receptorokhoz (Delta, Kappa, Mü) kapcsolódva hatnak, amelyek a központi és a perifériás idegrendszerben, illetve a gyomor-béltraktusban találhatók.

Ártalomcsökkentés

Nagyobb dózisok hatása alatt kerülendő a vezetés!

Az ópioid fájdalomcsillapítók nem okoznak specifikus szervtoxicitást, eltérően más drogoktól, mint az aszpirin, vagy a paracetamol. Nem köthetők a felső gyomorbélrendszer vérzéséhez, vagy vesetoxicitáshoz, viszont azok, akik kodein élményeket keresnek paracetamol tartalmú gyógyszerekben, könnyen tehetik ki magukat acetaminofenhez köthető komplikációkhoz, mint a májkárosodás. Az acetaminofen és más aszpirin tartalmú gyógyszerek esetén, a hidegvizes kisajtolás egy hasznos módja annak, hogy csökkentsük a bevitt nem-ópioid fájdalomcsillapítókat.

Ha lehetséges (kiváltképp magas dózisoknál), érdemes Naxolont tartani. A Naxolon egy tiszta ópioid antagonista, ami annyit tesz, hogy visszafordítja az ópiátok hatását, valamint a túladagolás tüneteit.

Néhány felhasználó beszámolója alapján a „3 napos szabály” betartása megelőzi a kémiai függőséget néhány ópioid szer esetén. Ez a szabály annyit tesz, hogy a felhasználó nem fogyasztja a szer 3 egymás utáni napnál tovább. (Mindez nincs orvosi források által alátámasztva, legjobb esetben is csak irányelvként lehet használni)

Intravénás oldat készítésekor, utcai drogokból, elengedhetetlen a fecskendőszűrő használata, amivel jelentősen lehet csökkenteni a részecskéket az oldatban. Ezen túl fontos, hogy mindig steril legyen a tű és tiszta, desztillált vízzel készüljön az oldat.

Soha ne használd újra a befecskendezéshez használt eszközöket!

 

Szinergiák

Ópioidokat semmilyen központi idegrendszeri depresszánssal nem szabad keverni, mivel megnöveli a túladagolás és a légzőszervi leállás veszélyét.

A Tramadol és a Petidin befolyásolja a szerotonin szintjét az agyban és bizonyos kombinációkkal szerotonin szindrómát okozhat.

 

Kísérleti Szerek

A légzőszervi leállás a leggyakoribb mellékhatása ennek az osztálynak és felhasználóit a túladagolás rendkívül magas kockázatának teszi ki. A kutatási vegyianyagokkal ez kifejezetten igaz, mivel rengeteg olyan szert árulnak, aminél egy mikrogramm élet és halál kérdése lehet. Az egyre növekvő kereslet a kísérleti ópioidok után ahhoz vezetett, hogy a legtöbb hatásait már feltárták, in-vivo (élő szervezeten belül) vagy in-vitro (laboratóriumi körülmények között) környezetben, bár vannak kivételek (Pl.: W-18/Acryl-Fentanyl).

Mindig érdemes a legalacsonyabb dózisnál kezdeni; a W-18 esetén az állatkísérletek megállapították, hogy a szer kb. 10000-szerese a Morfiumnak. A logikus kezdés a térfogatos adagolás, vagy egy precíz mérleg használata, +/- mikrogramm mennyiséggel. Egy aktív dózishoz való feltitrálás (térfogatos analízis, a koncentráció megállapításához) így rendkívül nehéz lehet, mivel az adagolási görbék nagyon meredekek.

Forrás: Tripsit.me